Text Size
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
Share |

Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 

A csokoládé és alkoholizmus szavak összetételéből jött létre a csokolizmus kifejezés, melyet a csokoládéfüggőség szinonimájaként használunk. A kutatók már régóta foglalkoznak a témával. Tény, hogy a csokoládé tartalmaz olyan kémiai anyagokat, melyek hatnak az agyra, de ezek annyira koncentrált formában találhatók benne, hogy minimum 10 -15 kg csokoládét kellene elfogyasztanunk egyszerre ahhoz, hogy a hatás mérhető legyen.

A csokoládéfüggőség általában lelki függőség, ragaszkodás az édes ízekhez, a kényeztetéshez, ami a csokoládé varázsából adódik, de lelki problémák feloldásának módjává is válhat. Az édesség iránti olthatatlan vágyat sok esetekben az egészségtelen táplálkozás okozza, gyakran krómhiány áll a háttérben, melyet megfelelő táplálkozással, a teljes kiőrlésű gabonákban, húsban, tejtermékekben megtalálható szerves króm bevitelével megszüntethetünk.

Egyes szakértők szerint már az is alkoholizmus, ha naponta megiszunk egy pohár bort, vagy sört. Aki naponta eszik csokit, ezek szerint elvileg csokolista, ám egy-egy kocka jó minőségű, magas kakaótartalmú csokoládé nem árt, sőt, még jót is tesz! A magas - 60-70%-os - kakaótartalmú csokoládéval hatékonyan csökkenthető az érelmeszesedés kifejlődése, az infarktus és a szélütés veszélye, de védi a bőrünket és kitűnő köhögéscsillapító. Napi 100 gramm sötét csokoládé a vérnyomást olyan mértékben csökkenti, hogy ennek eredményeképpen a szívinfarktus vagy a szélütés kockázata kb. 21%-kal lesz alacsonyabb.

Az étcsokoládé flavonoidokban dús, ezért fogyasztása nagyon jó hatással van a bőrre. Segítségével javul a bőr véráramlása és vízellátása, így szebb, puhább, bársonyosabb, ugyanakkor rugalmasabb lesz. A sötét étcsokoládé kakaótartalma legalább 50 %-os, és nem csupán flavanoidokat tartalmaz, hanem van benne mindenféle más is, amire szervezetünknek szüksége van: vas, kalcium és kálium, valamint A-, B-, C- és E-vitamin. És még valami: theobromin-t (görögül: istenek eledele) és elég nagy százalékban koffeint is tartalmaz, tehát növeli az agy vérellátását, serkenti, aktivizálja a test működését. A csokoládé fontos hatása, hogy endorfint („boldogság hormont”) szabadít fel az agyban, melyeknek köszönhetően érezhetően javul a hangulatunk, nyugodtnak, boldognak érezhetjük magunkat. 

A különböző gyümölcsökkel, joghurttal, karamellel, marcipánnal ízesített csokoládék szinte minden nagyáruházban kaphatók, az igazi ínyencek viszont biztosan megkóstolták már a szarvasgombás, ibolyás, rózsaszirmos ízesítésűeket is. A merész csokoládé kedvelőknek már itthon is kaphatók a szélsőséges íz kombinációk, mint például a babos, kakukkfüves, tengeri sós csokoládé, vagy a szarvashúsos, camambert-es és sörös. Az igazi svájci csokinál kevés finomabb dolog van, de az angolok és az olaszok is nagyon jó csokikat csinálnak. Egyre több igényes csokoládébolt található itthon is, sok helyen nagyon jó minőségű kézműves csokikat készítenek.

 

De milyen is a jó csokoládé? Hogyan készül? Mit jelent a 35%, 70% vagy a 99% kakaótartalom?

A csokoládéról mindenkinek van valamilyen elképzelése: nosztalgikus emlékek a régi Szerencsiről, egy-két remek forró csoki okozta émelyítő hangulat, a septiben felvásárolt és azonmód megevett kézműves bonbonok… Meg aztán ott voltak a maják és az a bizonyos chili! A kakaóbab felfedezésének története múltba vész, de az biztos, hogy a maják már a VI. században ismerték és termesztették. Az Új Világ spanyol hódítói egy jó darabig saját maguknak tartották a kakaóbab Európába való importálás jogát, aztán XIII. Lajos neje megnyitotta a kakaó útját Franciaországba és Európába is. Az európai nyitás kapcsán jutottak lehetőséghez a hollandok, akik elévülhetetlen érdemeikért örök jelzői maradnak az általuk gyártott és forgalmazott kakaópornak. 

A ma ismert és kedvelt táblás csokoládé elkészítésének három szülőatyja van: az angol Fry, és a két svájci: Nestlé és Lindt. Fry cége 1873-ban kísérletezésbe kezdett, és a folyékony csokoládéhoz kevert kakaóvajjal és cukorral megalkotta a kellemes ízű elegyet, amiből elkészülhetett az első tábla étcsokoládé. Ezután jött Daniel Peter, aki a tejjel való csokoládégazdagításnak szánt 7 évet az életéből, míg végül Nestlé és az általa kikísérletezett – tápszerhez szánt – sűrített tej adta meg a választ: 1875-ben megszületett az első tábla tejcsokoládé. Végezetül Lindt a konsolás/konsírozás feltalálásával egészen finom állagú csokoládéhoz juttatta a világot. A formázott, töltött, ezerféleképp ízesített kézműves csokoládék Mekkája: Belgium. Itt a csokoládénak nem a táblás verziójával értek el nagy sikereket, hanem a Neuhaus által létrehozott pralinéval. 

A csokoládé alapanyaga a kakaóbab. A „kakaóöv” a trópusokon található, az egyenlítőtől északra és délre is 15-15 fokig tart. A leggyakoribban termesztett bab a Forastero, a ritka Criollo,  az ecuadori Arriba és egy hibrid: a Trinitario. A kakaóbabból két úgynevezett köztitermék, a kakaómassza  és a kakaóvaj, illetve két végtermék, a  kakaópor  és csokoládé keletkezik. A kakaófa termését felvágják, a babokat kiszedegetik, majd banánlevelekre fektetik, lefedik, és egy hétig hagyják 45-50 fokon fermentálódni. A fermentálódás alatt kezd kialakulni az aroma, és fellazul a bab héja. Ezután vagy napon, vagy meleg levegővel fújva szárítják a magokat, hogy a víztartalmukat csökkentsék. A csírátlanított kakaóbabokat ezután 120-140 fokon megpörkölik, ami újabb árnyalatokat ad az aromához, ekkor jön létre a csokoládébarna szín is. A megpörkölt bab az őrlés után folyékonnyá válik. A kakaómasszából vagy kisajtolják a kakaóvajat és kakaóport állítanak elő belőle, vagy cukrot és tejport adnak hozzá, meg egy kevés vaníliát. Ezután a kakaómasszát még hengerek között finomítják, s a tökéletes arányok, a legkifinomultabb ízélmény érdekében még ilyenkor adnak hozzá kakaóvajat, illetve ízesítik különböző fűszerekkel. 

A massza ezután készen áll a konsírozásra. A konsírozás (a massza folyamatos mozgatása, keverése 40-50 fokon) alatt finomodik az állaga és az íze, és a víztartalma is tovább csökken. A masszát ezek után már csak temperálni kell. A temperálás során válik roppanóssá és fényessé a csokoládé.