Ki olvas éppen?
A tea legkorábbi kínai előzményeiről sajnos biztosat nem tudhatunk. A tea kínai meghonosodását elbeszélő egyik változat szerint az i.sz. 520 körül Indiából Kínába érkezett Bodhidharma buddhista szerzetes - akit a csan-budhizmus megalapítójaként tisztelnek - égi adományként kapta a teát. A hegyekbe elvonult szerzetessel olykor előfordult, hogy hosszú és kitartó meditációi közepette el-elszunyókált. Egy alkalommal aztán ezen feldühödve szempilláin állt bosszút és kitépte őket. A legenda szerint a földre hullott pillákból sarjadtak ki az első teacserjék. Azóta isszák a csan szerzetesek a teát, hogy legyűrjék az elmélkedésüket megzavaró, időről-időre rájuk törő álmosságot.
Egy másik változat szerint a teát az emberekkel valamikor a réges-régi mitikus aranykorban élt uralkodó Sen Nung, (i.e. 2737-2697) ismertette meg. Ahogy neki tulajdoníthatjuk a legtöbb jelentős mezőgazdasági munka és haszonnövény megjelenését is. Megint más legenda és az indiai szájhagyomány azt tartja, hogy a teacserjét buddhista szerzetesek vitték át Kínába, ahol az szintén őshonos volt, csak az ottaniak nem tudták, mire használható. A filológiai vizsgálódások alapján megállapítható, hogy az ókorban létezett egy tunak nevezett növény, amely akár a ma ismert tea vagy annak egy változata is lehetett. A főzetéből készült levet azonban kezdetben gyógyhatása miatt fogyasztották. A Keleti-Han-dinasztia idejéről (25-220) már biztosabb forrásaink vannak a teafogyasztást illetően, bár elterjedési körét tekintve szokásról még nem beszélhetünk. A teaivási láz igazából a Tang-korban (618-907) tetőzött, és sikerét igazolja az ekkor íródott „Teáskönyv” is. A Tang-dinasztia idejére tehető, hogy az addig főként csak Dél-Kínára jellemző teaivás Észak-Kínában is széles körben elterjedt.
Kínában a teakészítés módja egészen az i.e. VIII. századig különleges szertartás volt: a tealeveleket meggőzölték, mozsárban összetörték, majd fűszerek hozzáadásával kaláccsá gyúrták, tűz fölött megpirították s végül vékony papírba csavarva szétmorzsolták. A morzsát forrásban lévő vízbe szórták, beleöntöttek egy kanál hideg vizet és hagyták, hogy leülepedjen. Az italt csészékbe töltve tejjel és vöröshagymával ízesítették.
Forrás: