Text Size
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
Share |

Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

A tea legkorábbi kínai előzményeiről sajnos biztosat nem tudhatunk. A tea kínai meghonosodását elbeszélő egyik változat szerint az i.sz. 520 körül Indiából Kínába érkezett Bodhidharma buddhista szerzetes - akit a csan-budhizmus megalapítójaként tisztelnek - égi adományként kapta a teát. A hegyekbe elvonult szerzetessel olykor előfordult, hogy hosszú és kitartó meditációi közepette el-elszunyókált. Egy alkalommal aztán ezen feldühödve szempilláin állt bosszút és kitépte őket. A legenda szerint a földre hullott pillákból sarjadtak ki az első teacserjék. Azóta isszák a csan szerzetesek a teát, hogy legyűrjék az elmélkedésüket megzavaró, időről-időre rájuk törő álmosságot.

Egy másik változat szerint a teát az emberekkel valamikor a réges-régi mitikus aranykorban élt uralkodó Sen Nung, (i.e. 2737-2697) ismertette meg. Ahogy neki tulajdoníthatjuk a legtöbb jelentős mezőgazdasági munka és haszonnövény megjelenését is. Megint más legenda és az indiai szájhagyomány azt tartja, hogy a teacserjét buddhista szerzetesek vitték át Kínába, ahol az szintén őshonos volt, csak az ottaniak nem tudták, mire használható. A filológiai vizsgálódások alapján megállapítható, hogy az ókorban létezett egy tunak nevezett növény, amely akár a ma ismert tea vagy annak egy változata is lehetett. A főzetéből készült levet azonban kezdetben gyógyhatása miatt fogyasztották. A Keleti-Han-dinasztia idejéről (25-220) már biztosabb forrásaink vannak a teafogyasztást illetően, bár elterjedési körét tekintve szokásról még nem beszélhetünk. A teaivási láz igazából a Tang-korban (618-907) tetőzött, és sikerét igazolja az ekkor íródott „Teáskönyv” is. A Tang-dinasztia idejére tehető, hogy az addig főként csak Dél-Kínára jellemző teaivás Észak-Kínában is széles körben elterjedt.

Kínában a teakészítés módja egészen az i.e. VIII. századig különleges szertartás volt: a tealeveleket meggőzölték, mozsárban összetörték, majd fűszerek hozzáadásával kaláccsá gyúrták, tűz fölött megpirították s végül vékony papírba csavarva szétmorzsolták. A morzsát forrásban lévő vízbe szórták, beleöntöttek egy kanál hideg vizet és hagyták, hogy leülepedjen. Az italt csészékbe töltve tejjel és vöröshagymával ízesítették.

Írásos leletek alapján a tea őshazája valószínűleg Észak-Burma és Délnyugat-Kína határvidéke, Assam területe lehetett, ahol a tea vadon termett. A növényt először Kínában kezdték termeszteni, s onnan terjedt el világszerte. A tea elnevezése szintén Kínából származik, ahol a különböző nyelvjárásokban két neve különböztethető meg: "Csa" és "Ti". Azokban az országokban, ahova Kína északi részéről szállították a teát (Törökország, Oroszország, Japán), ott a Csa szó változatai terjedtek el (Cay, Csaj, Csja). Ahová Kína déli részeiről került a tea (Spanyolország, Hollandia, Franciaország, Anglia), ott a Tea szó változatai honosodtak meg (Té, Tee, Tea). A tea nem csak ízében kellemes ital, hanem élettani hatásai is pozitívak. Gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, természetesen az elkészítés módja nagyban befolyásolja, hogy ezek az anyagok mennyiben fejtik ki hatásukat.

Forrás:

Terebess fűszerkalauz, Gourmandnet,

www.teaunnep.hu  www.tea.lap.hu

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kezdőoldal ~ TEÁK ~ A TEA ~ A tea története