Text Size
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
  • Slambuc - gasztronómia Kritikák, receptek, borok, sajtok, fűszerek
Share |

Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

Sokan azt gondolják, hogy a kávé a sarki ABC-ből származik, de tévednek. A monda szerint szinte a „Teremtés melléktermékeként” pottyant egyszer régen egy magocska Etiópia földjére, melyből egy furcsa kinézetű, kis cserje nőtt ki, piros bogyókkal teleaggatva. Pár évmillióig senkit nem érdekelt, mígnem egy kecskepásztor fel nem figyelt arra, hogy a bogyóktól éjjelente igencsak virgoncak a kecskék.

Istennek nem tetsző dolognak vélte és tanácsot kért a közeli monostor csuhásaitól, akik az éjszakai krónikus ájtatoskodástól karikás szemekkel, bamba arccal hallgatták a panaszkodót. Ez a tompaság altathatta el éberségüket, s nem látták meg a Sátán kaján arcát a bogyó főzetében, mert ettől kezdve az esti imák hatékonyságát növelő adalékanyagként kezdték szervezetükbe juttatni a keserű löttyöt.  A hír és a bogyók gyorsan eljutottak Arábiába, ahol meglátták benne az élvezetet és az üzletet. Mivel Mohamedet Allah nem látta el kellő információkkal a jövőt illetően, így a Koránba csak az alkoholfogyasztás tilalma kerülhetett be; e kiskapu a kávéházakba vezetett, ahol a hithű mohamedán minden szenvedélyét a "fekete bor"-ba ölte. Kíváncsi zarándokok, európai illetőségű felfedező kalandorok reklámozták szerte a világban, hogy van itt. Arábiában egy keserű, fekete ital, ami csodákat művel az emberrel. Hogy miért pont coffee, kofe, kave, quahwa, kávé (stb.) lett a neve, az rejtély. A szó eredetének megfejtésére két megoldás is kínálkozik. Az elterjedtebb vélemény szerint egy etiópiai vidék: Kaffa nevéből származik, ahonnan a kávét Jemenbe szállították. A másik lehetőség az arab kahwa (قهوة) szó – amelyből a mi kávé szavunk ered –, ez azonban eredetileg bort jelentett, s csak később vitték át a megnevezést a fekete italra. A 16. században már az egész arab világban a főzött, élénkítő hatású italt jelentette. Az tény, hogy a monda szerinti etiópiai tartomány neve: Kaffa, a következtetés logikája azonban elég homályos. Etiópiában ugyanis hiába próbálkoznánk az utca emberénél a kávé szó nemzetközi változataival, mert ott a kávét Buna-ként isszák. Talán meg kéne mondani nekik, hogy ők a kávé őshazája.

 

Európába Velencén keresztül szivárgott be a fekete leves. Mivel már akkoriban is fejlett volt a török turizmus, a kávézgatás szokását, mint a pestist hurcolták be mindenhova, amerre jártak, így Magyarországra is. Velencében elkezdtek szaporodni a kávéházak, úgyhogy a fanatikus hívők hiába próbálták a kávét az ördög italának kikiáltani, hangjuk a kávéscsészék csörömpölésébe fulladt. III. Celestine pápa megkóstolva a kávét úgy döntött, hogy némi kis élvezet megengedhető földi porhüvelyünknek, s ha egyáltalán a pokolban kerülnénk is, ezért maximum egy kis plusz sütögetés járna. A kávéházak sorban ütötték fel fejüket Európa világvárosaiban, mindenhol megpróbálták betiltani őket, majd belátták, hogy nem lehet, de akkor legalább jól megadóztatták.

Ami nekünk élvezet, az persze másoknak üzlet; tudjuk, hogy e két dolog hajtja előre a világot. Az irigy arabok csak pörkölve voltak hajlandók kávét szállítani, nehogy valakinek eszébe jusson a magokat elültetni és önellátásra berendezkedni. De pedig nagyon is eszébe jutott sokaknak, s ezzel megindult a kávé-világháború. Először a hollandoknak sikerült 1696-ban elcsenni egy-két csemetét Mochaból (ejtsd: Mokka) és még élve haza is jutni velük. Mivel a kávécserje nem szereti a hideget, ezért gyarmataikon, Jáva és Ceylon szigetén hoztak létre ültetvényeket. Ez persze nem nyűgözte le a nagyhatalmakat (Franciaországot, Spanyolországot, Angliát) mert ők is szerettek volna néhány millió cserjét magukénak tudni. 

Történt aztán, hogy a közismerten kávérajongó XIV. Lajos 1714-ben ajándékba kapott a hollandoktól egy kávécserjét, amit gondosan nevelgettek az e célra épített királyi pálmaházban. Hogy innen hogy került Martinique szigetére, annak van egy kalandosabb és egy érdektelen változata. Utóbbit mindenki el tudja képzelni, aki vett már bokrot faiskolában. A legendásabb verzió főszereplője de Clieu kapitány, aki meglopva saját királyát, eljuttatta a hajtást a célállomásra, ahol hamarosan virágzó ültetvények és sorvadó bennszülöttek jelezték a kávécsata új fordulatát. De alig pihentek meg kávéleveleiken a franciák, máris irigyük támadt. Spanyolország is akart magának ültevényeket, de a franciák a csempészek élete árán is megvédték kávéjukat. Ám egy nap egy spanyol tiszt, Francisco de Mello Palheta tette be a lábát Francia Guinea földjére, s a francia kávé ügye ezzel el volt veszve. Ezúttal a cserjéhez a francia kormányzó hitvesi ágyán keresztül vezetett az út, és persze Palheta nem habozott megtenni a szükséges "lépéseket". A búcsúcsokorba rejtett palánták tették pár év alatt Brazíliát kávé nagyhatalommá, bizony e néhány palántából származik ma a világ kávétermésének 90%-a. 

Az 1800-as évek végére a kör bezárult, a kávé visszajutott Afrikába, ahonnan elindult, s itt is vadul termelni kezdték. Érdekesség, hogy Amerikában a világ legszenvedélyesebb kávéivói találhatók. A dolog a bostoni Teadélutánon dőlt el, amikor a magas vámon felháborodott polgárok az anyaország teát adó emlőiről úgy váltak le, hogy a teabálákat a tengerbe dobálták. Mivel ezzel betöltendő űr támadt az orális szenvedélyekben, innentől hazafias kötelesség volt megszeretni a kávét. Milyen hihetetlen ezek után belegondolni, hogy minden a kecskékkel kezdődött…


Forrás: Kfki, Szendi Gábor: A kávé rehabilitációja, www.thibo.hu, Wikipedia, Deluxe

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kezdőoldal ~ Kávék ~ A KÁVÉ ~ A sötét szenvedély