Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

A szárnyasokhoz és különféle húsokhoz szintén (bárány, borjú, birka, marha, sertés) az elkészítési módok és az ízesítések alapján választhatjuk ki a bort. A magyar konyha a hosszúlevű és a rövidlevű bográcsban készült ételekre épült a korábbi évszázadokban. A hosszúlevű ételek a leveses ételek, a rövidlevűek pedig, a pörköltek, a paprikások, tokányok testes, tüzes, határozott savú borokat kívántak. A magyar ember még a pörköltes ételeket is viszonylag bő, sűrű és ízes lével szereti fogyasztani.

A pörköltes ételeken kívül a húsok leggyakoribb elkészítési formája a sütés. A sütőben sült fehér húshoz a harmonikus savú fehér és vörösbor, sertés és marha, - illetve a vadhúsokhoz viszont a telt, csersavban gazdag, tüzes vörösborokat lehet ajánlani. A rántott húsok szintén a testes és csersavdús vörösborokat igénylik. A roston és nyárson sült húsok, a főtt húsok, a füstölt húsok, a felvágottak, hurkák, kolbászok, szalámik, szintén vörösbort igényelnek, amely lehet testesebb és kevésbé testes, csersavasabb és kevésbé csersavas.

A liba és kacsamáj ma már a közfelfogás szerint szinte hungarikumnak számító különleges csemegék, amelyek fenséges ízükkel és árukkal igazi királyi étkeknek számítanak. Ennek megfelelően királyi minőségű borokat is kívánnak. A hidegen vagy melegen tálalt liba és kacsamájnál csak a borok királyát, a tokaji aszút kínáltathatjuk, vagy a siklósi édes traminit. A liba és kacsamáj rafináltan édes és elegánsan kesernyés ízei, szinte mennyei életre kelnek a tokaji aszú csodálatos ízvilágával, zamatvilágával.