Ki olvas éppen?
Teafajták
A fehér tea (paj-csa) nálunk szinte egyáltalán nem ismert, gyengén fermentált teafajta. Ez a Kínában is különlegességszámba menő tea a Szung-kor óta ismert. A teacserje legértékesebb, már-már fehér színű leveleiből készül, amely a feldolgozás után is megőrzi fehéres színét. Legismertebb ezek közül a Jin-csen, amely külföldön a legkeresettebb fehér teának számít.
A fekete teát - amelyet a kínaiak vörös teának (hung-csa) neveznek az angol nyelvben Keeman-ként ismerik, amely az Anhuj tartománybeli Csimen körzet nevéből származik. A 19. századtól kezdve ugyanis jó ideig kizárólag Csimenben állítottak elő fekete teát. a zöld tealevelek fermentálásával - speciális hőkezeléssel - készül. A fekete tea esetében a szárítást követően a leveleket egy jelentős oxidációs folyamaton viszik keresztül. Az oxidációnak köszönhetően a tea elveszti antioxidáns tulajdonságainak nagy részét, íze azonban karakteresebb és összetettebb lesz. A fekete teák valójában egyáltalában nem fekete színűek, hanem sárgás színű főzetet adnak leheletnyit zöldes árnyalattal.
A mate tea évszázadok óta kedvelt nemzeti ital Dél-Amerika déli részén (főleg Argentínában, Uruguayban, Paraguayban és Dél-Brazíliában). A gyógyteát egy évelő fa, az Ilex Paraguarensis szárított leveleiből és szárdarabjaiból főzik. A MATE név a quicha indiánok „mati” szavából ered. Azt a lopótököt nevezték így az indiánok, melyből mai napig szokás a maté-t fogyasztani. Szárított leveleit, szárait teaként fogyasztják főként Argentínában, Dél-Brazíliában, Uruguayban és Paraguayban. Számunkra nagynak tűnő, fél- vagy egykilós kiszerelésben árusítják. A főzet zöldes színű, a teához hasonlóan koffein és tannin tartalmú élénkítő ital, de kevésbé fanyar.
A Pu'erh, vagy más néven öreg tea tekinthető a legkülönlegesebbnek az elkészítési módját illetően. Puer dél-kínai városról kapta a nevét, eredeti területe közelebbről Yunnan déli része, Xishuangbanna autonóm tartomány és az azon túlnyúló Hat Híres Teahegység vidéke. Ezeknek a hatalmas területeknek a teáit összefoglalóan Pu-erh, (puerh, pu'er. pu'erh, vagy helytelenül pu ehr) néven nevezik, attól függetlenül, hogy a terület mely részéről származnak. A pu'erh teát minden esetben a legjobb minőségű zöld teából állítják elő, amelyet tömbökké préselnek, egyesével becsomagolnak, és sok sok évre elásnak a föld alá egy ládában, vagy száraz, sötét és állandó hőmérsékletű helyre süllyesztik.
Mélyen, Dél-Afrika szívében, Cederberg régió hegyekkel és völgyekkel tarkított táján terem a vörös fokföldirekettye (Aspalathus linearis), melynek hajtásaiból készül a rooibos tea. Ez a teafajta jóval közelebb áll a gyógynövényhez, mint a hagyományos értelemben vett teához. Koffeinmentes, ásványi anyagokban (kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag, cserzőanyag-tartalma alacsony, és rendkívül gazdag szabadgyököket megkötő antioxidáns anyagokban. Görcsoldó, gyulladás gátló és antiallergén. Enyhíti a fejfájást, az asztma, a szénanátha tüneteit, jótékony hatással van az álmatlanságra, hasnyálmirigy bántalmakra, és elősegíti az emésztést.
Kínában a legnépszerűbb a zöld tea (lü-csa), melynek magában 138 fajtáját ismerik. A zöld teát - más néven szűz teát - ugyanúgy készítik, mint a fekete teát, csak a sodrás, és a szárítás után a fermentálás elmarad, így a levelek megtartják zöld színüket. Ennek a teának az íze fanyarabb, mint a feketéé, mert a csersavak megmaradnak, az aromaanyagok pedig nem tudnak teljesen kibontakozni. Ezen teafajta közül is a legkeresettebb a Lung-csing (Sárkány-kút) és a Gun powder (puskapor) nevű. A Japán zöld tea íze kissé fűízű, a Kínai zöld tea füstös, kesernyés ízű, míg az Indiai zöld tea gyümölcsösen friss aromájú.
A harmadik legismertebb, és egyben legnépszerűbb kínai teafajta. Az oolong, vagy más néven wulong (fekete sárkány) teákat elsősorban Délkelet-Kínában termelik. Az oolong tea részlegesen, vagy félig erjesztett teaként ismert. A válogatást, tisztítást és fonnyasztást követően a leveleket sodorják, majd egy rövid fermentáció következik. Kínában még kékes-zöld teaként (csing-csa) is ismerik.