Olvasóink értékelése: / 3
ElégtelenKitűnő 

Arrabona, így hívják a vár mellé épült polgárvárost a római korban, az Arrabo folyó után, ami most Rábának mondunk. Itt, a belváros szívében, egy hangulatos utcában találjuk a La Maréda éttermet, mely kifejezetten hangulatos így tél végén, a tavasz beköszönte előtt is, pedig a kellemes terasz még nem is üzemel!

Állítólag több mint 300 éves ez a "vendéglátó-ipari egység”. A La Maréda chefje: a 35 éves Horváth Szilveszter a magyar és a mediterrán konyha ötvözésében hisz.  Azt hiszem nagyon jó ez a gondolat, főleg, hogyha valaki ennyire ért is hozzá. Ételei elkészítéséhez a legkorszerűbb eljárásokat használja. Ilyen például a precíziós vízfürdő, vagy a vákuum-technológia. Ez az eljárás ezredpontossággal tartja a beállított hőmérsékletet, tökéletesen visszaadva az egyes ételek eszenciáját.

És valóban! Az első fogás, melyet kóstoltam, egy előétel volt: fokhagymás garnélanyárs balzsamecetes kevertsalátával, olasz “antipasti”-val. Fergeteges és egyben fantasztikusan harmonizáló és könnyed íz világú. Csodás ez a nyárs, éppen erre vágytam, mellette fokhagymás vegyes saláta, valami ízlelőbimbókat megbolondító elkészítésben. A levessel lehet, hogy kissé merészet próbáltam, de semmiképpen nem bántam meg! A kellemesen lágy ízű rákos saláta után egy markáns és testesen zamatos borókás szarvasgulyás következett, szinte öklömnyi színhúsdarabokkal és finom kerti zöldségekkel. Megkockáztatom, hogy bográcsban készült, vagy ha mégsem, akkor valaki itt tényleg nagyon ért azokhoz a speciális eljárásokhoz, ami ilyen csalóka érzetet kölcsönöz az ételeknek és teljesen becsapja a vendéget. Nem bírtam ki, hogy ne kóstoljak bele a kecskesajtos hagyma-velouté-ba, vargányás krutonnal… valóságos kis utazó cirkusz!! Ízre éppen annyira kiváló, mint külcsínyre, bársonyos és karakteres, de egyik íz sem uralkodik el a többi felett. A levesem elfogyasztása után azt hiszem már teljesen jóllaktam, de „muszáj” volt még megkóstolnom a lazacot, amit már korábban megrendeltem.

A kiszolgálás, a hangulat egyébként kifogástalan volt, az ételek kellemesen következtek egymás után, egyikre sem kellett sokat várni. A „lazac filé rostélyon sütve petrezselymes vajjal, citrommártással” ismét nagyon el lett találva, nem harsány, inkább lágy, egymással tökéletesen harmonizáló ízek jellemezték… azt hiszem, épp az ilyen ételek elfogyasztása közben jön rá az ember, hogy: de kár, hogy nincs két gyomra! és hogy mit jelent igazán az a szó: finom.

 

---

Győr, Apáca utca 4.

www.lamareda.hu

 

< Előző		Következő >