Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

A fekete teát - amelyet a kínaiak vörös teának (hung-csa) neveznek az angol nyelvben Keeman-ként ismerik, amely az Anhuj tartománybeli Csimen körzet nevéből származik. A 19. századtól kezdve ugyanis jó ideig kizárólag Csimenben állítottak elő fekete teát. a zöld tealevelek fermentálásával - speciális hőkezeléssel - készül. A fekete tea esetében a szárítást követően a leveleket egy jelentős oxidációs folyamaton viszik keresztül. Az oxidációnak köszönhetően a tea elveszti antioxidáns tulajdonságainak nagy részét, íze azonban karakteresebb és összetettebb lesz. A fekete teák valójában egyáltalában nem fekete színűek, hanem sárgás színű főzetet adnak leheletnyit zöldes árnyalattal.

A fekete teáknak van egy jellegzetes piszkosnak látszó külsejük. A fekete tea ízében már a nevéhez méltó, az első csésze rendkívül keserű, mintha gyógyszert innánk. A következő néhány korty már keserédes, melynek mértéke folyamatos változásban van ahogy újra és újra leforrázzuk. A fekete teák megkülönböztető jegye tehát, hogy szinte kortyonként változik az íze, ugyanakkor egy hűvös és állandóan keserédes ízt hagy maga után. Fermentáláskor képződnek azok a vegyületek, amelyek a fekete tea jellegzetes ízét adják. A fermentálás hagyományos módja szerint az összesodort leveleket néhány órára szétterítik. Az üzemben a tea többnyire lyukacsos szalagon halad, amelyen levegőt fúvatnak keresztül. A fermentálás akkor fejeződik be, amikor a tea rézvörösre színeződik. A fekete teából készült ital tulajdonságai a fermentálás idejétől és hőmérsékletétől függnek. A tea általában annál jobb, minél alacsonyabb a fermentálás hőfoka. A termesztés helyétől, a teanövények fajtájától függ az aromája.

A világ legnépszerűbb fekete tea keverékei: a Himalájában termesztett ’Darjeeling’, az ún. ’English Breakfast’("angol reggeli) teakeverék, a ’Caravan’ Oroszországból, az ismerősen hangzó ’Earl Grey’ és az ’Orange Pekoe’ Ceylon szigetéről.