Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

A palacsinta már az ókori rómaiak idejében ismert volt. A lisztből, vízből készült, enyhén sós lapok fontos alapanyagai voltak a legionáriusok ellátmányának. Abban az időben inkább húsos, sós formájában fogyasztották, a palacsinta desszertté avanzsálása csak évszázadokkal később következett be.

A palacsinta magyarországi megjelenése nagyságrendileg a XVI. századra tehető. A magyarországi palacsinta a többi országéhoz képest általában igen vékony. Az alapanyagokat tekintve mindenki más-más arányokra esküszik, más és más metodikát lát üdvözítőnek az elkészítésére, de az szinte biztos, hogy általában desszert formájában kerül a palacsinta a magyar asztalokra.

A sós változatok közül pedig létezik egy igazi hungarikum, egy meleg előétel: a Hortobágyi húsos palacsinta. A nem túl nagy múltra visszatekintő Hortobágyi palacsinta szülőhazája Debrecen, közelebbről az Aranybika szálló. A város patinás szállodájának éttermében szolgálták fel ugyanis elsőként ezt az ételt. Állítólag minden különösebb ok-okozati összefüggés nélkül, a közeli tájegységnek köszönhetően kapta az étel a „hortobágyi” fantázianevet. Bár akár kicsit erőltetett módon azt is mondhatnánk: hogy a névadó táj a gulyás hazájának tekintett Alföldön található, így a pörkölttel töltött palacsinta méltán kaphat ilyen nevet.

Az eredetileg darált borjúpörkölttel töltött, paprikás szafttal leöntött palacsinta mára rengeteg változatban él tovább a háztartásokban és az éttermekben.

Sok helyen kifejezetten a maradékgazdálkodás egyik csillaga ez az étel: a megmaradt csirkepaprikás, lényegül át töltelékké. Van, ahol nem szafttal öntik le, hanem rántott formában kínálják, sok helyütt jénaiba kerülnek a töltött palacsinták, és kicsit összesütik a szafttal.

Tulajdonképpen a variációk sora, ha nem is végtelen, de igen gazdag. A töltelék alapjául szolgáló hús kiválasztása mellett játszhatunk az ízesítéssel, a palacsinta elkészítésének módjával, a tésztában fellelhető hozzávalók arányaival, sőt akár magát a tésztát is fűszerezhetjük ízlésünknek megfelelően. A habarás helyett pusztán staubolhatjuk (liszttel sűrítjük) is a szaftot, így markánsabb, kevésbé lágy ízélményt kapunk, de akár a szaftot magát is ízesíthetjük, fűszerezhetjük még utólag.