A török kávé a kávék atyja. Törökországban kortyoltak ugyanis először "fekete levest", és ma is egészen másképpen főzik az aromás italt, mint ahogy azt a legtöbben megszokhattuk. A kávét itt nagyon finomra darált, friss őrleményből készítik, és forrón, szűrés nélkül, a zaccal együtt szolgálják fel. Türelmesen megvárják, amíg a zacc leülepszik, és mivel a kávét a cukorral együtt főzik fel, így a csészébe már eleve édesen kerül. A tökéletes török kávéhoz vigyázni kell, ne forrjon túl a víz: ahogy buzogni kezd, azonnal leveszik a tűzről, és a főzés során keletkezett barna habbal együtt kínálják a vendégeknek.

A kávéfőzés valóságos szertartás a török konyhában, rendszerint az a családtag végzi el, akinek a legtöbb érzéke van hozzá. A gondos pörkölés után, amikor a kávészemek fényesek, harmatosak, tiszta abroszra öntik és letakarják. A pörkölt kávét henger alakú kézi kávéőrlőben (kahve degirmeni) kétszer-háromszor is átdarálják, amíg a kívánt finomságot el nem éri. Főzni egy hosszúnyelű, belül cinnel futtatott réz edényben, a dzsezvában (cezve) főzik. Mérete attól függ, hány csészényi víz fér bele – rendszerint egy-négy –, mindig a kávévíz mennyiségéhez való dzsezvát használnak, mert nem lehet jól habzó (!) kávét főzni pl. két személyre egy négyszemélyes edényben.