Ki olvas éppen?
Elkészítési módok
A bécsi kávéházak hangulata legendás, főként a magyar fogyasztó szemében: ha hazánkban klasszikus kávéházról, hagyományos kávézási szokásokról esik szó, a többség még mindig a híres bécsi kávéházakra asszociál - ez pedig nagyban köszönhető annak, hogy a bécsi kávéházi kultúra bölcsője valóban az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka volt. Az osztrákok a kávébabot kevésbé pörkölik, a bab itt ezért jóval világosabb színű, mint máshol. Mivel pedig a kávé a pörkölés során veszít koffeintartalmából, a kevésbé pörkölt bécsi kávé valamivel erősebb is társainál, íze pedig savanykásabb, amit tejszínnel és mézzel tehetünk tökéletessé.
A görögök a török kávét "honosították": átnevezték görög kávéra. A különbség ebben gyakorlatilag ki is merül. Természetesen a görögök ezt nem így látják, de igazságot - a többi görög-török kérdéshez hasonlóan - itt sem egyszerű szolgáltatni. Tény azonban, hogy ha a megfáradt utazó Görögországban érez késztetést a hagyományosan elkészített kávé fogyasztására, nem szükséges Ankarába zarándokolni az élményért: nyugodtan kiülhet a Pantheon elé.
A német kávét könnyű - sokszor vízízű - kávénak tartják az erősebb zamathoz szokott fanatikusok. A megfigyelés nem alaptalan: a német kávézás a karlsbadi (Karlovy Vary) porcelánkannától indult, amelyben a kávéőrleményen átcsepegő forró víz csak a hatóanyagok egy részét oldotta ki. Ettől az ital könnyed, frissítő, éppen a német ízlésnek megfelelő lett, viszont - híg, áttetsző állaga miatt - a legnagyobb jóindulattal is csak barnakávénak volt nevezhető. Mivel a német kávé gyengeségben már felveszi a versenyt az angol teával, nem csoda, hogy Németországban sokan ezt fogyasztják a könnyed uzsonnákhoz is.
Az olasz krémkávék és az eszpresszó nemcsak az országban lettek közismertek. A lágy, aromás kávéital olasz megszállottjai készítették az első igazi kávégépet is. A legismertebb olasz kávéital a cappuccino, amelyet - az ínyencek szerint - az életben legalább egyszer saját hazájában kell megkóstolni. A szó maga több átalakuláson is átment, csakúgy, mint a kávékészítés szertartása. Az első cappuccino, a felgőzölt, habos tejjel megkoronázott eszpresszó kávé 1525-ben "főtt le". Neve az olasz "kapucni" (cappucio), vagyis csuklya névből származik. Névadói, a kapucinus szerzetesek - akiknek nevéből a magyar kapucíner szavunk is ered.
A török kávé a kávék atyja. Törökországban kortyoltak ugyanis először "fekete levest", és ma is egészen másképpen főzik az aromás italt, mint ahogy azt a legtöbben megszokhattuk. A kávét itt nagyon finomra darált, friss őrleményből készítik, és forrón, szűrés nélkül, a zaccal együtt szolgálják fel. Türelmesen megvárják, amíg a zacc leülepszik, és mivel a kávét a cukorral együtt főzik fel, így a csészébe már eleve édesen kerül. A tökéletes török kávéhoz vigyázni kell, ne forrjon túl a víz: ahogy buzogni kezd, azonnal leveszik a tűzről, és a főzés során keletkezett barna habbal együtt kínálják a vendégeknek.
Amerika a legújabb típusú kávé hazája, ahol a mozifilmekből ismert, sokak által csak "poharas" vagy "gyors" kávénak hívott hosszú változatot isszák. A hosszú kávét tejjel fogyasztják, és valóban "hosszú": egy adag a fél litert is meghaladhatja. Szirupokkal, különböző tejfélékkel (sovány, laktózmentes, szója) ízesített változatait is az Újvilágban vezették be úttörő módon: a tengerentúlon a mai napig a legnépszerűbb ízek a karamellel vagy vaníliával megspékelt latte italok, de szezonális ajánlatként sokszor más, egyedi ízek is napvilágot látnak. Angliában is a kávé amerikai változata hódít: Londonban minden második ember papírpoharas kávéval a kézben sétál. Az olasz kávé aranyszabálya pedig minden nemzeti italra igaz: akkor a legjobb az új ízek, a számunkra szokatlan kávék élvezete, ha azokat az adott országban kóstoljuk meg, lehetőleg egy helyi kávézóban.